Ideérkezésünk után pár héten belül szert tettünk 5 biciklire. Úgy gondoltuk, ez négyünknek pont több, mint elég. - Ebből 4 kölcsön, egyet (mielőtt egy negyediket is kaptunk volna) 10 dollárért vettünk használtan egy kínai nőtől. - Így aztán biciklivel jártuk a várost, hegyre fel és hegyről le.

A bicikli hozott minket össze Jay-jel, vagyis ez volt az apropó, mert Jay-t a házban mindenki ismeri. Két ajtóval lakik mellettünk, egy kedves, nagyon aktív nyugdíjas. Egyedül él, és szívén viseli a ház történéseit, mindenkinek segít, a külföldieket pedig előszeretettel kalauzolja a környéken (nem mi vagyunk az elsők, az előttünk itt lakó brazil bérlők pl neki köszönhetik, hogy életükben először havat láttak :D). Szóval mikor az első bicikli megjelent, bekopogott és adott nekünk egy lakatot, mondván, hogy anélkül tuti ellopják.

Jay később elvitt minket sífutni a Cascade-hegységbe autóval, a felszerelés kölcsönzésében is segített. Elvitt minket egy egész napos kirándulásra a Whidbay Island-re, autóval és komppal, és jövő hét végén kétnapos kirándulásra megyünk az Olympic National Parkba. Ezekről is lesz bejegyzés, de ehhez szükséges, hogy a családtagok rendelkezésemre bocsássák a képeiket, ahogyan az összes többi bejegyzésünk is közös képanyagból készült.

Egy biciklit a garázsban valaki elgázolt, nyolcas lett a kerekében. Maradt 4. Ebből még egyet baleset ért. Nem sérült meg senki, de még egy nyolcast begyűjtöttünk. (Tudni kell, hogy itt iszonyat a vezetési stílus. Én életemben ennyi törött, meghúzott, horpadt, kézzel gányolt - "jó van az úgy!" - autót nem láttam összesen, mint mióta itt vagyok. Sőt akár egy 'Magyarországon is lehetne' galériát is feltehetnék, ha lenne merszem mások autóit és házait telibe fotózgatni. Meg persze néha mikor elhúz mellettem egy ilyen cosda, már nincs is idő ilyesmire.)

Egy biciklinek meg kell húzni a hátsó fékét, ezért - főleg ilyen domborzati viszonyok mellett - pillanatnyilag csak fél biciklinek tekintem, és ezen az ominózus, a Discovery Parkban tett kiránduláson a kínaitól vásárolt biciklinek is leeresztett a hátsó kereke: lyukas a belső. Jay adott nekünk gumijavító szettet, de sajnos nem ragadt meg. 

Így aztán mostanra már csak másfél biciklink maradt. De a Discovery Parkba még 4 biciklivel indultunk egy szép napos szombaton, és 4-gyel is jöttünk haza, csak toltuk megy buszoztattuk. Amúgy is eleredt az eső, szóval jobb volt így hazamenni.

A Discovery Park egy nagy-nagy park, talán a legnagyobb a városban, persze tengerparton, világítótoronnyal,  sétaösvényekkel, régi épületekkel Seattle hőskorából, és indián kulturális központtal. Odaúton át kellett kelni egy öblön. Ha megnézitek térképen, látszik, hogy Seattle egy csomó öböl / folyók körül épült fel. A park felé azon a zsiliprendszeren át vezetett az utunk, amely lezárja a városi öblöket a nyílt óceántól. Autóval nem lehet átmenni rajta, de gyalog és biciklivel minden további nélkül. Nem terveztük a gát megtekintését, és engem ilyen ipari jellegű látványosságok általában hidegen is hagynak, de ez lenyűgöző volt. Először két zsilipen mentünk át, amelyek a hajók ki- és beengedésére szolgálnak. Majd jött egy klasszikus gát, belekomponálva egy hallépcső a lazacok számára - mindezt, hallépcsővel együtt 1913-ban építették. A hallépcsőnél le is lehetett menni a vízszint alá, ahol egy ablak lett kialakítva. Ez persze első sorban a lazacok vonulása idején izgalmas, most nemsok minden történt, csak vetítettek ki ismeretterjesztő filmet a lazacokról. A háttérben pedig - már a 'kinti' víz felett egy vasúti híd ível át, amelyet, ha nagy óceánjáró hajó érkezik, fel lehet nyitni, sőt láttuk is felnyitva, meg akkor is, amikor épp átrobogott rajta egy hosszú tehervonat repülőgéptörzsekkel megpakolva. Közben egy fóka vadászgatott a zsilip előtt, de fotózni nem hagyta magát.

Mivel ekkorra már teljesen leeresztett a kínai néni biciklijének a kereke, az összes biciklinket lezártuk a gát mellett és gyalog folytattuk a kirándulást.

A parkban először az indián kulturális központot néztük meg, ahol épp nem volt rendezvény, de az indiánok bölényt vágtak. Aztán nagyot sétáltunk a parkban, ebédeltünk egy kilátóponton, majd lementük a tengerhez, visszaúton ismét nagyot sétáltunk, útbaejtve egy löszfalat, valamint a régi épületeket.

És akkor most képek.